Az ugartyúk (Burhinus oedicnemus) egykor a magyar puszták jellegzetes madara volt, azonban napjainkra állománya összeomlott. Az 1990-es években még 20-30 pár költött Miklapusztán, mára viszont teljesen eltűnt a területről és a legeltetés, valamint a projekt más élőhely-rekonstrukciós kezelései ellenére sem tért még vissza. Magyarországi állománya legfeljebb 50 párra tehető. A kifejezetten kopár, száraz, legeltetett területeket kedveli. Fészke egy talajba kapart mélyedés. Mind az öreg madarak, mind a fiókák terepszínű tollazatukkal jól beolvadnak környezetükbe. A faj Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
A hazai szikesek címernövénye is lehetne, a tiszántúli gyepek egyik legjellegzetesebb évelő virágos növénye, ami nyáron képes lilára festeni akár az egész pusztát.
A magyar vagy sziki sóvirág (Limonium gmelinii ssp. hungarica) a Kárpát-medence bennszülött növénye, a szegfűfélék rendjének (Caryophyllaceae) és a kékgyökérfélék családjának (Plumbaginaceae) tagja. Első virágai már júliusban megjelennek, de a virágzás augusztus második felében a legintenzívebb és több hétig is eltarthat.
A hazai ürmös szikes pusztákon szinte mindenhol él, különösen a Tiszántúlon jellemző. Több helyen még az árvízvédelmi töltések oldalában is találkozhatunk vele. Mivel az utóbbi időben elég sok sziki fajunk terjedésnek indult az útszegélyeken – a műutak sózása miatt – így akár az autópályák mellett, vagy a belterületi nagyáruházak parkolójában is elénk kerülhet.
Sótűrő, szívós növény, a szélsőséges időjárási viszonyokat is kibírja, akkor is kihajt, ha nagyon kevés a csapadék. Bőrnemű levelei jól raktározzák a vizet, emellett gyökere is mélyre hatol a talajban, így védekezve szélsőségesen száraz termőhelyein a kiszáradástól.
Számos népies neve van, mint például a vasvirág, a lelleg, a sziksaláta, a jegesvirág, vagy a szikikáposzta.
Fontos tudni, hogy bár a magyar sóvirág nem védett növény, de természetvédelmi területen – mint minden más növényt – ezt sem szabad gyűjteni!
Hatalmas érdeklődés volt a II. Biodiverzitás Konferencia iránt, amelyet a LIFEforBUGSandBIRDS projekt, a Debreceni Egyetem Biodiverzitás Központja, a Debreceni Egyetem Mezőgazdasági-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság szervezett március végén. Az esemény témái az innovatív természetvédelem állatokkal, ezen belül a regeneratív mezőgazdaság, a legeltetés és a visszavadítás voltak. A konferencián a legjelentősebb hazai természetvédelmi szervezetek képviselői mellett külföldi előadók is részt vettek. A két napos, előadásokban és terepi programokban is bővelkedő konferencián igazán jó hangulat alakult ki, remek lehetőséget teremtve így a szakmai eszmecseréhez és egymás munkájának megismeréséhez.
A helyszínt a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontja biztosította. Ezúton is köszönjük minden jelen lévőnek a részvételt!
Március végén a LIFEforBUGSandBIRDS projekt is részt vett a Balmazújvároson megrendezett Central and Eastern European LIFE Projects Platform Meeting Konferencián (CEE InterLIFE-Hungary 2025), ahol több közép- és kelet-európai LIFE projektben dolgozó szakember gyűlt össze, hogy bemutassák tevékenységüket, és megosszák egymással szakmai tapasztalataikat.
A találkozón több népszerűsítő eszközt is bemutattunk és átadtunk a résztvevőknek, valamint egy előadás keretében a Miklapusztán zajló projektünket is megismerhették a vendégek.
Az évet egy pásztortalálkozó megrendezésével kezdtük Fülöpszálláson, ahol legeltetéses állattartással foglalkozó pásztoroknak és gazdálkodóknak mutattuk be a projektet és a rovarbarát legeltetés ötletét és módszereit. A találkozó lehetőséget adott arra, hogy a gazdálkodók és a kutatók megosszák egymással véleményüket, illetve tapasztalataikat a témával kapcsolatban. A jó hangulatú találkozó mind számunkra, mind a gazdák számára nagyon hasznos volt, sokat tanultunk egymástól, amit ezúton is köszönünk a résztvevőknek.
Január közepén lezajlott a harmadik éves projekttalálkozónk, ahol a Miklapuszta-LIFE (LIFEforBUGSandBIRDS) projektben résztvevő szervezetek és a projekt Tanácsadó Testületének tagjai, pl. az Állampusztai Kft. is jelen voltak. A partnerek bemutatták a 2024-ben elért eredményeiket és szakmai konzultációk keretében megbeszéltük a jövőbeli terveket is.
Amennyiben szeretne rendszeresen naprakész lenni a Miklapuszta-LIFE (LIFEforBUGSandBIRDS) projekt legfrissebb híreivel kapcsolatban, látogassa meg a projekt Facebook és Instagram oldalát, illetve a projekt honlapját!
Kihelyeztük a projekt tevékenységeit és a terület természeti értékeit bemutató információs táblákat. A négy táblából egy a forgalmas hartai Zarándokház udvarán található, ahol a helyiek és a messzebbről érkezők is megismerhetik tevékenységünket. A másik három táblát a projekt-terület szélein helyeztük ki, melyek közül az egyik a jövőben hamarosan kiépítésre kerülő tanösvény mentén található.
Hosszú évtizedek után újra legelnek juhok Miklapusztán. Jelenleg mintegy 200 db szürkemarha és kb. 500 juh járja a tájat, segítve ezzel a természetvédelmi kezelést. Ez egy hatalmas mérföldkő a projekt életében.
Valamikor régen 2-2500 db juh legelt Miklapusztán. Az állattartás visszaszorulásával fokozatosan eltűntek a projekt magterületéről, ahol a növényzet megerősödött és ahol elszaporodtak a nemkívánatos növényfajok (pl. nád, ezüstfa, selyemkóró).
Az állatok legelésükkel és taposásukkal visszaszorítják az invazív növényeket, trágyájuk pedig tápanyaggal látja el az őshonos növényzetet, rovarok lárvái fejlődhetnek benne, melyek madaraknak, elsősorban a projekt két célfajának, az ugartyúknak és a széki lilének nyújtanak táplálékot. A rövidre rágott gyep kedvelt fészkelőhelye az említett madaraknak.
A projekt egyik célfaja a széki lile. Ez az apró termetű parti madár nemcsak a területen, de egész Magyarországon kiemelkedő természetvédelmi érték. Állománya ingadozó, hazánkban 0-20 pár között mozog. Vakszikeseken, szikes tavaknál, és tengerpartokon figyelhető meg. A hazai szikes tavak eltűnése, kiszáradása, feltöltődése negatívan érinti a fajt. Védelme szempontjából nagyon fontos a juhokkal történő legeltetés. A legelő állatok visszaszorítják a növényzetet, a trágyájukban fejlődő rovarok pedig táplálékot jelentenek. A széki lile fészke egy talajra kapart mélyedés, amelybe általában 3 tojást raknak.
A Kiskunsági Nemzeti Park „Miklapuszta” tájegysége az ország közepén helyezkedik el, Bács-Kiskun megyében. Országosan védett természeti terület, kiterjedése meghaladja a hatezer hektárt. Az ország talán legszebb szikes pusztái itt találhatóak: kilométeres hosszúságú vakszikes felszínek, akár 1-1,5 méter magas szikpadkákkal és mélyebben fekvő mocsarakkal, mocsárrétekkel tarkítva. Területeinek kb. ötöde az Állampusztai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet része.
Az Ökológiai Kutatóközpont, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, a Debreceni Egyetem Élvonal Shorebird Science csoportja és a Dunatáj Közalapítvány szakemberei az Európai Unió LIFE-Nature programjának támogatásával természetvédelmi projektet hajtanak itt végre, melynek során többek között sok kerül a legeltetés visszaállítására, az özönnövények irtására, és a féreghajtószer-használat hatásainak vizsgálatára is.
Ugartyúk fióka (Fotó: dr. Lengyel Szabolcs)
